Összefüggéstelen gondolatok az emberközpontúságot meghaladó világhoz
Kísérleti film | 5 perc
Az egész azzal kezdődött, hogy egy barátnőmnek mondtam egy viccet, hogy Kim Kardashianben annyi szintetikus anyag van, hogy nem szabad majd a földbe temetni. Aztán eszembe jutott, milyen békés lehet, ha az ember szétbomlik, és újra eggyé válik a természettel.
A posztantropocén világnézet nem az embert helyezi a világ középpontjába, nem emeli ki, hanem a világegyetem egyik alkotóelemének tekinti, ugyanúgy, mint a baktériumokat. Az esszéfilmemben azt kutatattam, hogy mi az, ami engem összeköt a hegyekkel, a sós vízzel és az egysejtűekkel. És arról a békéről gondolkodtam, hogy a nyolcmilliárd ember nem egyenként lebeg egyedül a semmiben, hanem sejtszinten is a nagy egész része vagyunk.