Emberek a havason című filmjével 1942-ben, alig harmincévesen robbant be a Velencei Filmfesztiválon a világ filmművészetébe Szőts István, a születőben lévő neorealizmus egyik példaképeként. Életműve a 20. századi történelem viharában nem teljesedhetett ki, hányatott sorsa, emberi és művészi magatartása azonban a mai filmesek számára is sok tanulsággal szolgál.