A Kálmán-nap arról az életszakaszról szól, amikor a történet szereplői felismerik, hogy minden csak ismétlődés az ember életében, sok fordulat már nem várható, nincs több kockázatvállalás, őrzése van annak, ami már megvan, mert nincs idő és erő újrakezdeni. Levente és Zita, a negyvenes éveiben járó házaspár vendégségbe érkezik barátaikhoz, hogy megünnepeljék Kálmán névnapját. Már érkezésük előtt kiderül, hogy a közös ünneplés mellett egy szívességet is kérnek: barátaik lakásába szeretnék bejelenteni gyereküket, hogy a körzetben lévő jobb iskolába kerülhessen. Az amúgy sem vidám ünneplés közben megjelenik a család melósa, az ezermester Ernő is, aki a napokkal korábban elhunyt feleségét gyászolja. A folytott légkörben sorra kerülnek elő az elhalgatott sérelmek, frusztrációk, elégedetlenségek, vágyak, a nap végére pedig már, a korábban Kálmán által ellenzett gyerekek bejelentése lesz a legkisebb gond.