Irma félálomban van, mellette a fiúja mélyen alszik. Furcsán összekeveredik álom és emlék. Irma tudja, hogy mikor fölkel, és a mellette alvó fiúja is fölkel, elmondja neki, hogy nem szereti már, nem tudnak együtt maradni. Szeretné magához szorítani ezt a félálombeli állapotot, ami könnyű és otthonos, és amelyben tökéletesen el van szakadva az ébrenlét összes várható nyűgétől, köztük a kényszerű elválásétól is.