Vidék. Kemény, éles vonalak. Őszinte színek és arcok. A minimális mint elégséges színvonal. Itt él Zoli és Laci, akik elvesztették anyjukat, nem sokkal később pedig apjuk is magukra hagyta őket. Zárkózott életet élnek, két árva együtt-egyedül a társadalom egy elmaradott szeletének részeként. Mi van, ha megváltozik valami ott, ahol nem semmi nem változik? Zoli levelet kap: felvették az agrárfőiskolára. A gyászt már ismerik, a magány fenyegető érzésével viszont most kell szembenézniük először.