Shakespeare 37 (Merry England Gentleman’s Club, Troilus és Cressida, A Plüss)

Merry England Gentleman’s Club: 1613-ban, a VIII Henrik bemutatóján meggyulladt a Globe tetőzete, azonban a nézőket olyannyira lenyűgözte az utódlási dráma, a király válásának és újranősülésének története, hogy túl későn vették észre a tüzet. Mire Boleyn Anna a trónra ülhetett volna, a színház teljesen megsemmisült. Anna nem lehet sokáig királyné. Ő is fiú utód nélkül hal meg, csakúgy, mint korábban Aragóniai Katalin. Felkészül Johanna, Anna, Katalin és megint Katalin. Sorban becsukják a szemüket, de ki gondol ebben a kupiban Angliára? Troilus és Cressida: Trójában vagyunk. A háború évek óta tart. Kresszida öntudatos fiatal nő, akit szabadságra neveltek. Szeretne a világ fontos dolgaival foglalkozni: a nők egyenjogúságával, az elnyomottak felemelésével, a környezet védelmével. Ehelyett sok éve túszként él Trója várában, halálosan unatkozik, és arra vár, hogy áruló apja végre visszaváltsa, és elmehessen innen. De az igazi szerencsétlenség az, hogy ezzel nincs egyedül. Trójában ugyanis lakik még egy öntudatos, ámbár már nem annyira fiatal nő, akit szintén szabadságra neveltek, és szintén arra vár, hogy a volt férje végre kiszabadítsa, és elmehessen innen: Heléna. És Heléna megbánása pusztítóbb minden görög és trójai fegyvernél, mert önmaga ellen fordítja Kresszidát. Heléna boldogtalan, és úgy terjeszti maga körül a boldogtalanságot, mint a tintahal a feketeséget a kristálytiszta tengervízben. Ja, nem. Mert ez a víz már a feketénél is feketébb, a méreg már csak szürke, amorf paca benne. A Plüss: Középső lánynak lenni nem egyszerű. Főleg, ha az anya meghalt, az apa pedig nem más, mint Lear, Britannia királya. Egy jó férj viszont sokat segíthet a helyzeten: „Egy kardcsapás Glosternek, egy kardcsapás apádnak, egy kardcsapás a lázadóknak, és már nincs is bizonytalanság.”