27 | Sosem voltam még ennyi se

“Összegzés és jövőbetekintés. Vég- és kezdőpont, de leginkább fordulópont. Jön, de tervezhetetlen. Tovább kell menni, pedig kilátástalan. Tanáccsal tele a padlás. Bölcsek mindig csak utólag lehetünk. Honnan tudjuk, hogy túl vagyunk rajta? Mikor történt meg? Mi vagy ki a kiút?A húszas évek végén jelentkező krízisidőszakot a pszichológia „third-life crisis”-nak nevezi. A múlt értékelése, a jelen elfogadása, a jövő bizonytalanságának érzése kérdések tömkelegét idézi elő, az értékrend megingását, megkérdőjelezését hozza magával. Harmóniából kibillenés, krízishelyzet, fordulópont, szétesés, újrarendeződés.” (idézet az eredeti darab szüzséjéből, Veres Flórától) A stáblistán inspirációként megnevezett három művész, Maurer Dóra, Bruce Nauman és Eric Pauwels alkotói alapállásai és eljárásai meghatározók voltak a számunkra végig a munkafolyamatban. Nauman nyomán tekinthetjük úgy, hogy mozgáskísérleteket végeztünk, melyekben a mozgóképi rögzítésnek – a technika megválasztásától a kamera pozíciójáig, mozgásáig (nálunk nem statikusságáig, mivel az előadó és a képet rögzítő személy nem azonos), a képkivágásig- éppúgy koncepcionális jelentősége van, mint a képtéren belül elhelyezett tárgyak megválasztásának vagy a mozgás végrehajtásának. Legfőképpen a kameramozgatás, illetve a mozgáskísérlet rögzítését végző személy attitűdje tekintetében Pauwels „félfilmes” eljárását tartottuk szem előtt. Vagyis olyan mozgóképi kísérleteket végeztünk, melyekben a képalkotó (nálunk a rendező és operatőr nem egyszemély) egyfajta határhelyzetben áll: a képtérben végbenő koreografikus „cselekmény” és a kívülálló „néző” közé pozícionálja magát. Nem is vonódik be egészen, azaz nem válik „tárgyává” megfigyelésének, de nem is marad teljesen kívül. Illetve e kívülállósága nem statikus, hanem bizonyos meghatározott szabályok mentén áll viszonyban a „cselekménnyel”. Maurer nyomán, ahogy Király Judit művészettörténész fogalmaz: igyekeztünk két, egymást kiegészítő tendenciát érvényesíteni. Egyrészt nagyon hangsúlyos[an törekedtünk] a rendszerezésre, a rendszerbe foglalásra […],a kialakított algoritmusok követés[ér]e. ]Másrészt újra és újra [éltünk] a rendszerből való kilépés, a rendezőelv módosításának vagy elhagyásának [….] [eszközével]. Mindkét törekvés célja a folyamatos változás lehetőségének megtartása, illetve a rögzítettség / befejezettség / véglegesség kerülése [volt].” Budapest, 2023. február 26. (részlet a rendezői reflexiókból)