XX. századi freskó

Filmemben Weöres Sándor „XX. századi freskó” című verse kel életre – egy apokaliptikus vízió, amely a történelem örök körforgását, a pusztulás és az újjászületés fájdalmas dialektikáját idézi fel. A vers képvilága ma is hátborzongatóan aktuális: Európa ismét a bizonytalanság szélén billeg, a háború árnyéka borul ránk, és nem tudjuk, hová vezet az út.

A filmben egy férfi három gyereket vonszol felfelé egy nyikorgó bevásárlókocsiban – egy kétségbeesett, mégis elkerülhetetlen mozdulat. Hová mennek? Van kiút? A vers és a film is ugyanazt a kérdést teszi fel: meddig ismétli magát a történelem, és van-e még remény az összeomlás szélén?