Mudhill – as part of the Fading Spaces Project

Ne taníts meg
Amíg hazaérek a munkából
amíg felteszem a teát főni
amíg megetetem a macskákat
(az egyiknek egy hete gyógyszert adagolok, mert sok a gyomorsava, nehezen nyeli
vissza)
amíg megöntözöm a tetőkertet
amit szerelmi ajándékként építettél nekem
mégis most az én fehér nadrágom lesz földes a locsolócsőtől
de figyelem a lótuszokat (amik, tudom, liliomok), mert azt mondtam, megújuló
kapcsolatunk élő szimbólumai
(amíg lassan nőnek)
amíg kinézek egy éjszakai művészfilmet a köztévén
amíg besötétedik
amíg nem gyújtok villanyt
amíg egyre bátrabban mozgok közös életünk halványuló terében
amíg sajtot és saját termésű paradicsomot vacsorázok,
nem tudok szabadulni a gondolattól,
hogy ugyanazzal a hévvel,
azonos szögben,
éppolyan vággyal fúrod magad belé,
mint énbelém egykor.
„ne taníts meg nélküled élni” mondta szakításkor egy elhagyott szeretőm
és én már ötödik hónapja nélküled élek