Lakásavató

Egy kamera képet keres a Velencei-tó partján, megállapodik két sziluettes alakon.
Gábornak hiányoznak a barátai. Barátnőjével, Eszterrel, külföldről hazaköltöznek és vendégül látják középiskolai évfolyamtársaikat és párjaikat. Krisztián új barátnőjével, Lucával érkezik. A fiú a munkájáról beszél, a lány udvarias távolságtartást gyakorol. Az este épp unalomba fulladna, mikor betoppan Kutas, mindenki meglepetésére barátnője, Petra nélkül. Elmagyarázza, hogy szakított a lánnyal, a többiek együttérzést mímelnek, majd őszinte megkönnyebbülésüknek adnak hangot. Csengő szól és Kutas elégedett félmosollyal figyeli ahogy a többiek rájönnek, hogy rossz vicc áldozatai lettek, leleplezték valódi érzéseiket, Petra az ajtóban áll.
A vacsora során Petra megsejti, hogy, valami nincs rendben, tolakodó kérdéseket szegez a többi vendégnek, majd váratlanul bejelenti, hogy nyáron Kutas megfogja kérni a kezét. Ez meglepetésként éri a fiút, nem érti miért kell a többieknek erről tudnia, a helyzet veszekedéssé majd szakítássá fajul, Petra elviharzik, Kutas ivásba menekül.
A komódon egy fénykép áll: két sziluettes alakot ábrázol, akik a vízparton várják a napfelkeltét. Gábor elmagyarázza Lucának, hogy Kutas és Krisz szerepel a képen, a középiskola utolsó nyarán keszítette egy görbe estét követően. A fiúk azonban tisztán emlékeznek, hogy ők nem lehettek akkor ott és Eszter megerősiti őket: Gábor tévképzetet ápol, magányában emlékei és álmai illúzióvá mosódtak össze.
A vendégek távoznak, Gábor az este romjait számolja fel, tekintete elidőzik a fotón. Másnap Eszter a reggeli előkészületei közben elhalad a komód mellett, észre se veszi, hogy a kép immár arccal lefele pihen.