A történet egy fiatal nő naplójára épül, akit a nácik – a nagyanyámmal együtt – 1944. november 28-án deportáltak Budapestről Németországba. Miután hat hónapot a ravensbrücki és penigi haláltáborokban töltött, 1945. május 27-én délben érkezett haza, s hamarosan nekiállt, hogy az átélt borzalmakat legépelje. Ezt a kéziratot évtizedekkel később, a nagyanyám személyes tárgyai között találtam meg a családi archívumban. Ebben a filmben olyan fiatal emberek mesélik el a naplóban leírtakat, akiknek még csak közvetett tapasztalataik, traumáik sincsenek a holokauszttal kapcsolatban.